A költségvetési szféra kiadásainak legalább 200–300 milliárd forintos csökkentését, a gazdaságot sújtó adóteher minimum 200–300 milliárddal való mérséklését, a gazdaság versenyképességének összehangolt lépés-sorozattal való javítását sürgeti

a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara

Sajtótájékoztató 2003. július 8.

A magyar gazdaság nem bírja azokat a terheket, amelyeket az elmúlt években az elvonások számára jelentenek. Nem képes egyszerre megfelelni a világgazdasági, ezen belül is az Európai Uniót sújtó gazdasági visszaesésnek, s ugyanakkor a hazai túlköltekezésnek. A költségvetés kiadásainak, valamint a reálbéreknek a gazdaság teljesítmény-növekedését meghaladó mértékű emelkedése nem tartható tovább. Nem igaz sem az az állítás, hogy „mély válságban van a magyar gazdaság”, miként az sem, hogy „a folyamatok helyes irányban mennek, beavatkozásra nincs ok”. Elengedhetetlen egy olyan, összehangolt, lehetőleg politikai konszenzussal végrehajtott lépés-sorozat, amelynek eredményeként érdemben és tartósan csökkennek a költségvetési szféra kiadásai, érzékelhetően csökken a gazdaság szereplőinek adóterhelése, s egymást erősítő lépések sorozata javítja a versenyképességet.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara üdvözli a Kormány versenyképesség javítására irányuló szándékát. Bár a tervezett intézkedések számos, az MKIK és a vállalkozói szféra által korábban kezdeményezett javaslatot tartalmaznak, megítélésünk szerint a magyar gazdaság versenyképességének érdemi javításához ma már az intézkedések összehangolt halmazára, a meglevő programok integrált működtetésére van szükség, amelyek egyik helyen javítva lehetőség szerint legalább nem rontanak a másikon.

A növekedés serkentése, a meggyengült versenyképesség erősítése érdekében egyidejűleg kell lépéseket tenni a költségvetési kiadások csökkentése, valamint a versenyképesség feltételeinek javítása terén. Az intézkedések eredményességének szerves feltétele az összehangolt monetáris politika, a forint árfolyamának viszonylagos stabilitása, a mérsékelt kamatszint. Az exportorientáció szempontjából az árfolyam kívánatos szintjének alsó határa 250-255 Ft/EUR.

Állami kiadások a GDP arányában

Az állami kiadások volumene alapvetően meghatározza az általános adóelvonás mértékét. Az állami kiadások csökkentése nélkül tartósan lehetetlen az állami adóbevételek csökkentése, következésképpen bármilyen bejelentett program e lépés nélkül nem lehet tartós és sikeres. Magyarország a csatlakozó országok között (az EBRD adatai szerint) a második helyen van a GDP-arányos újraelosztásban, nála kizárólag Csehországban rosszabb a helyzet, Szlovákia és Szlovénia mutatói - miként az EU átlag is – lényegesen jobbak.

 

	EU-15	Cseh-ország	Észt-ország	Magyar-ország	Lett-ország	Litvánia	Lengyel-ország	Szlovákia	Szlovénia
Állami kiadások/GDP	46,9	48,2	36,2	48,1	37,8	31,1	43,1	42,3	44,5

A költségvetési kiadások szerkezete

A Kormány legutóbbi takarékossági intézkedései elindítottak egy folyamatot, amely azonban csak első lépésként fogadható el. A kiadások csökkentése még nem a költségvetési szféra tevékenységének, működésének racionalizálásán alapul, hanem a „vágjunk mindenütt egy kicsit” elven. Az államháztartás beruházásainak visszafogásával ugyanakkor a növekedés egyik élénkítő eleme is sérül, illetve kiesik, hiszen csökkennek az állam folyó kiadásai és beruházásai, miközben a létszám költség változatlan (pontosabban nő). A költségvetési szféra nem élte meg - mert nem kényszerült rá - az üzleti szférában a verseny által kikényszerített alkalmazkodási folyamatokat.

A költségvetés legnagyobb problémája az alacsony hatékonyság és a túlfoglalkoztatottság. Az elmúlt 15 évben a gazdasági élet szereplői a folyamatos verseny kényszerében állandóan racionalizáltak, ésszerűsítettek, költséget csökkentettek. Erre a költségvetési szféra egyszer sem kényszerült. Ha kiderült, hogy bevételeit növelni kell, úgy kimeríthetetlen találékonysággal nyúlt az adóemelés eszközéhez, ismételten s folyamatosan áthárítva a költségeket a versenyszférára. A hatékonysági elvárás a területen ismeretlen fogalom.

Az elmúlt egy évben a költségvetés környezetében foglalkoztatottak száma 30–60 ezer fővel nőtt. A folyamat alapja az 50%-os, hatékonysági elvárást nem tartalmazó bérnövekedés, aminek eredményeként a versenyszférából megindult a munkaerő átvándorlása a költségvetési szférába:

Létszám és kereset alakulása a nemzetgazdaságban, 2003. január–április

 

	Alkalmazásban állók összesen		Teljes munkaidőben foglalkoztatottak havi átlagkeresete
Szektor			bruttó		nettó
	1000 fő	előző év azonos időszaka=100,0	Ft/fő	előző év azonos időszaka=100,0	Ft/fő	előző év azonos időszaka=100,0
Nemzetgazdaság	2 727,8	100,7	128 971	114,8	84 552	118,5
Ebből:
versenyszféra	1 867,8	99,4	119 369	109,0	80 084	114,7
költségvetés	813,6	103,7	151 297	125,9	94 942	125,8

Forrás: KSH

Elengedhetetlennek tartjuk, hogy – lehetőleg politikai konszenzussal – az államigazgatásban foglalkoztatottak száma 50-70 ezer fővel csökkenjen. Ez éves szinten mintegy 120-170 milliárd forint kiadáscsökkentést eredményezhet a bérköltség oldalon, nem számolva a folyó költségeket (iroda, kommunikáció, anyag stb.).

A létszámcsökkentést meg kellene előznie a párhuzamosan végzett tevékenységek felmérésének, majd kiküszöbölésének (az utóbbi időben például gomba módra szaporodnak a központi költségvetési szervek által létrehozott irodai hálózatok, egy-egy tárca súlyát az általa kezelt előirányzatok és pályázatok számával és összegével mérik).

A felszabaduló munkaerő reálszférában való elhelyezkedése makrogazdasági értelemben hozzájárulhat a magyar gazdaság versenyképességének javításához.

Adóbevételek

Ahhoz, hogy a gazdaság szereplői valóban érzékeljék terheik mérséklődését, összességében minimálisan 200-300 milliárd forinttal csökkenteni kell az adóterhelést.

·         A kormányzat immár egy évtizede a tőkevonzás fő eszközeként kezeli a nyereség alacsony adóterhelését. Az adókedvezmények változásának fényében azonban a társasági adó 18%-os kulcsa immár nem tekinthető alacsonynak. Emellett a nyereséget sújtja a fokozatosan emelkedő iparűzési adó is, amelynek átlagos mértéke már 1,8% és összege meghaladja a nyereségági adóbevételek kétharmadát.

A vállalkozói szféra romló versenyképességének, a gazdaság tőkevonzó képességének némi javulásához a társasági adó 3-6 százalékpontos, az iparűzési adó felső határa ½-1 százalékpontos csökkentése jelenthetné az első lépést.

Figyelemmel kell lenni arra is, hogy az újabb befektetők inkább a középmezőnyből fognak kikerülni, akiknél a költségérzékenység küszöbe jóval alacsonyabb, mint nagyobb társaiké, a kisebb településeket preferálják és igen rosszul tűrik a különböző költségszint-növelő elemeket, a ráfordításként viselkedő és a vállalkozás eredményességétől független helyi adókat.

A helyi adóbevételek kiesését a helyben maradó adók (szja) hányadának felemelésével, a környezetvédelmi szempontok következetes érvényesítésével kell és lehet kompenzálni.

A környezetvédelmi tárca környezetterhelési díj bevezetésének előkészítésén munkálkodik, amely a tervek szerint légszennyezési, vízterhelési és talajterhelési díjból tevődik össze. Az MKIK azt a változatot támogatja, hogy a díjak legalább 70%-ban a települési önkormányzatokhoz folyjanak be.

·        Magyarország számára az EU-tagállamokkal és a csatlakozó országokkal szemben is hátrányt jelent az, hogy az egyébként összességében átlagos adószinten belül az élőmunka terhei relatíve magasak. A legnagyobb gondot mégis az okozza, hogy a magas bérterhek alacsony foglalkoztatási szinttel párosulnak, így az egy foglalkoztatottra eső elvonás magas.

„Ennek érdekében” az állam sajátos, máshol nem alkalmazott elvonási módszerekkel is él. A fejkvótás egészségügyi hozzájárulás azért kedvezőtlen, mert éppen a kiskeresetűeket, illetve az őket alkalmazó vállalkozásokat sújtja a legjobban. Az EHO kivetése ráadásul a minimálbér megemelése óta „okafogyottá” vált, hiszen korábban az eltitkolt jövedelmek miatt kieső adók kompenzálását szolgálta.

Már 2004-től szükséges lenne az EHO általános megszűntetése, de legalább felére csökkentése. A részmunkaidős foglalkoztatás ösztönzése érdekében e körben mielőbb meg kellene szűntetni az EHO-t.

·        Az EU csatlakozással megszűnik a 0-kulcsos áfa, számos terméket a kedvezményesből a normál kulcs alá kell átsorolni, a jövedéki adókat fel kell zárkóztatni az EU szinthez. Az átsorolások és a százalékban előírt jövedéki adó árfelhajtó hatásának kivédéséhez a következő években indokolt az áfa normál kulcsának 5 százalékpontos csökkentése.

·        A magyar autópálya díjak rendszere bonyolult, a díjak rendkívül magasak. A pályahasználat rendszer jellegű felülvizsgálatát követő újraszabályozásáig indokolt, hogy az autópályát használó fuvarozók visszaigényelhessék az üzemanyag jövedéki adójának meghatározott hányadát (például 30-40%-át).

Egyéb eszközök

1.      Fejlesztés

A versenyképes befektetések, az exportorientáció megvalósításához szükség van jól átgondolt ösztönzési és hitelprogramokra, pályázatokra is. Most már nem újabb és újabb programok kidolgozásában kell gondolkodni, hanem a meglévőket kell integráltan egyszerűsíteni, a hozzáférést részben a fejlesztési tartalék képzési lehetőségének kiszélesítésével, részben a pályázatok és a hitelkérelmek kidolgozásának támogatásával megkönnyíteni.

A fejlesztési tartalék képzésénél a százalékos mértéket (a nyereség 25%-a) meg kellene emelni és választhatóvá kellene tenni, hogy az adómentes fejlesztés összegét a százalékos kulcs vagy az abszolút összeg alapján határozza meg a vállalkozás. Az elképzelés konkretizálásánál figyelembe kell venni a vonatkozó EU előírásokat.

Az exportorientáció megvalósítását jól szolgálná a kamarák bevonása a kereskedelemfejlesztés intézményrendszerébe.

2.      A magyar gazdaság megújulásának alapja az információtechnológia és a szakképzett munkaerő.

Tíz év alatt meg kellene honosítani a globálisan vezető finn informatikai modellt, ehhez is feltétlenül szükséges - lehetőség szerint első nyelvként - kötelezővé tenni az angol nyelvtanulást.

A szakképzés területén fontos, hogy a szakképzés és a felnőttképzés rendszerében a vállalkozások igényei a kamara közvetítésével minél erőteljesebben érvényre jussanak, a képzési és átképzési programok gyakorlat-orientáltsága erősödjék. Ennek eszköze a duális szakképzés porosz (német-osztrák) modell szerinti elterjesztése, a felsőfokú szakképzés – USA modell szerinti - beillesztése a magyar képzési rendszerbe. A szakképzett munkaerő fokozatos beengedése a szomszédos országokból nem politikai, hanem versenyképességi tényező. Ezzel párhuzamosan a fiatal, konvertálható tudással rendelkező munkavállalók elvándorlásának megakadályozására mielőbb rendszerszerűen ki kell alakítani a munkaerő fenntartási és megújítási költségeinek adórendszerbeli kezelését.

3.      A vállalkozások többségének az elmúlt évtizedben csak igen korlátozott lehetősége volt a műszaki megújulásra.

Az EU piacán általánosnak tekinthető magasabb színvonalhoz való felzárkózás feltételeként szorgalmazzuk az innovációt, a műszaki-technológiai szint fejlesztését. A vállalkozások innovációs tevékenységét a technológiai transzfer-központok, a hídképző intézmények és a tudásmegosztás rendszereinek létrehozásával, a meghonosított K+F eredményekre épülő gyártmány- és technológia-fejlesztések támogatásával is elő kell segíteni.

4.      A központi költségvetésből kieső bevételek kompenzálása

A kompenzálás lehetőségét a kiadási oldalon, illetve a még lehetséges privatizációkkal lehet és kell megteremteni.

Fedezetpótlást jelenthetne a nemzetközileg viszonylag magas kamatkiadási hányad mérséklése is, aminek feltétele az adósságállomány átalakítása, a devizaadósság hányadának növelése (minden ezer milliárd forintadósság devizakötvényre való átváltása kb. évi 50 milliárd forinttal mérsékelheti a kamatkiadásokat).